Mi az őssejt?



A fogantatás után a petevezetékben a méh felé vándorló és osztódó, majd ott beágyazódó magzatkezdemény még "mindenre-képes" sejtekből áll. A magzati fejlődés 15. napján kezdődik meg e sejtek specializálódása ideg-agysejtekké, izomsejtekké, bőrsejtekké, stb. E sejtekben a genetikai anyag (az ún. DNS) különböző szakaszai lépnek működésbe.
Így válnak képessé a szervek és szövetek munkamegosztásában speciális feladatuk ellátására. Ennek azonban az ára, hogy elvesztik a "mindenre-képes" esélyüket. A magzati fejlődés során azonban kis számban megmaradnak ilyen "mindenre-képes" sejtek is ezeket nevezzük szöveti őssejteknek
Dr. Leon Carash, a Muscular Distrophy Association orvosi tanácsadó testületének elnöke "izgalmasaknak" nevezte a felfedezéseket, mert "a kutatás esetleg egy olyan, eddig nem várt kezeléshez vezethet, amely minden neuromuscularis károsodást gyógyíthat."
Az izomsorvadás mintegy 250 ezer amerikait érint. 1986-ban Kunkel azonosította a Duchenne-féle izomsorvadásért (DMD) felelős gént, ez a betegség főként fiúkat támad meg és végső soron halálos kimenetelű. Kunkel és munkatársai azonosították a normál DMD-gén által termelt fehérjét, amelyet disztrofinnak neveztek el. A DMD-s betegek izomzata azért sorvad el,mert nem tartalmaz disztrofint.

Az őssejtek olyan sejtek, melyek elvileg mindenre képesek, vagyis megfelelő körülmények közé kerülve elvileg a szervezet bármely sejtje, szövete kialakítható belőlük.
Az őssejtek három lehetséges forrása: az embrió, a köldökzsinór-vér, valamint egyes újabb, de még nem kellően igazolt kutatási eredmények szerint a felnőtt szervezetből is izolálhatók olyan sejtek, melyek gyakorlatilag őssejtként viselkednek és a sejtfejlődés (differenciáció) egy tetszés szerint meghatározott útjára állíthatók.
Az őssejtek haszna és lehetséges orvosi felhasználása nagymértékű rugalmasságukból ered, minden olyan kórkép esetén, ahol sejtek, szövetek pusztulása okozza a súlyos, sokszor halálos tüneteket az őssejtekből kiinduló szerv, szövet vagy sejtpótlás gyógyító hatású lehet

Mik az őssejtek?
Az őssejteket három alapvető csoportba oszthatjuk: embrionális-, szöveti-, illetve ezen belül köldökvér-őssejtekre.
Az őssejtek olyan sejtek, amelyek életük végéig megőrzik osztódási képességüket, és még nem elkötelezettek egy végső fejlődési irányba. A különféle őssejtekből ezért több sejttípus is kifejlődhet. Szerepüket és típusaikat úgy tanulmányozhatjuk a legegyszerűbben, ha az emberi szervezet fejlődését követjük nyomon.
A "legősibb őssejt" a megtermékenyített petesejt (zigóta), amelynek osztódásával kezdetét veszi az embrió fejlődése. Az egész szervezet ebből az egy sejtből fejlődik ki, ezért ez egy ún. totipotens sejt, vagyok minden sejttípus létrehozására képes. Ez a képesség, vagyis az osztódási és továbbfejlődési potencia egyszerre, az őssejtek legjellemzőbb tulajdonsága. Az embrionális őssejtvonalakból kitenyésztett különféle sejteket lehetne aztán a jövőben gyógyítási céllal visszajuttatni a beteg szervezetébe, és ha maga a beteg volt a testi sejt donor, akkor a sejtek nem lökődnének ki (hiszen a genetikai állományunk megegyezik a többi sejtével, így az immunrendszer sajátjaként ismeri fel őket).
A vérképző őssejteket már évtizedek óta sikeresen alkalmazzák számos súlyos betegség gyógyítására. A köldökzsinórvérből nyert őssejtekkel körülbelül tizenöt éve kezelnek sikerrel. Az őssejtekkel történő gyógyítás eredménye meghatározó azon betegek, családok életében, akik saját, vagy szerettük életéért küzdenek!

Gyakorlati szempontból igen fontosak a köldökzsinórvérben lévő őssejtek. Ezek kinyerését nem kísérik olyan etikai aggályok, amilyenek az embrionális őssejteknél jellemzőek. Ugyanakkor még sokkal "rugalmasabbak" a felnőtt szervezetben lévő őssejteknél, bár embrionális társaik potenciáját már nem érik el. Mindezek miatt a jövő gyógyászatának alapvető bázisát jelenthetik, de az őssejt-transzplantáció forrásaként ma is egyre szélesebb körben alkalmazzák őket, főleg különböző vérképző- és immunrendszeri betegségek kezelésében.
Miért fontosak az őssejtek?
A kutatók világszerte egyre nagyobb lendülettel vizsgálják azokat a folyamatokat, amelyek meghatározzák az őssejtek szaporodását és fejlődését. E folyamatok mesterséges irányításával elvileg bármilyen sejttípus bármekkora mennyiségben létrehozható. Őssejtek alkalmazásával lehetőség nyílna sérült vagy beteg sejtek, szövetek pótlására, cseréjére, ezáltal a legkülönbözőbb betegségekben szenvedőkön lehetne segíteni. Csak néhány példa: Parkinson-és Alzheimer-kór, különböző idegrendszeri sérülések és az agyvérzés, égési sérülések, érrendszeri- és szívbetegségek, cukorbetegség, reumás betegek, de az őssejtek reményt nyújtanak majd egy vak vagy lebénult embernek is. Májsejteket hoznak létre köldökzsinórvér-őssejtekből.
Az őssejtekkel a remények szerint már a közeli jövőben nagyon súlyos betegségekkel kezelhetnek, sőt véglegesen gyógyíthatnak az orvosok.



Az őssejtekről általában - Köldökzsinórvér őssejtbank

Gyakran találkozunk azzal a kifejezéssel, hogy "őssejt". Valójában ez egy általános kategória, összefoglaló név, és fontos tudni, hogy mi rejlik a kifejezés mögött. Minden olyan sejt őssejt, ami osztódás után át tud alakulni bizonyos, nem általános funkciójú sejtekké, illetve szövetekké.

Az ember fejlődése a petesejt megtermékenyítésével veszi kezdetét: egy hímivarsejt áttöri a petesejt burkait, s bejuttatja genetikai anyagát. Így alakul ki a zigóta, vagyis a megtermékenyített petesejt. Az egész szervezet ebből az egy sejtből fejlődik ki, ezért ez egy ún. totipotens sejt, vagyis minden sejttípus létrehozására képes.

A megtermékenyítés után néhány órán belül a zigóta osztódni kezd, s előbb két, majd ezek osztódásával négy, utána pedig nyolc sejt alakul ki belőle. Ez fontos határvonal a további osztódások előtt, ugyanis eddig még minden sejt megőrzi a totipotens állapotot. Ez azt jelenti, hogy ha a nyolcsejtes embriót nyolc különálló sejtté hasítjuk, akkor nyolc, genetikailag teljesen azonos egyed kifejlődésére lenne lehetőség. Az egypetéjű ikrek esetében természetes módon megtörténik ilyen folyamat, csak még a kétsejtes állapotban. A klónozási módszerek egyik alaptípusa is ezen az elven alapul: az embriófelezési módszer lényege, hogy mesterségesen hoznak létre egypetéjű ikreket, például egy jó tulajdonságokkal rendelkező tenyészállat ivadékainak megsokszorozására.

Körülbelül négy nappal a megtermékenyítés után - és további sejtosztódásokat követően - a sejtek már láthatóan is differenciálódni kezdenek, miközben egy ún. hólyagcsírát (blastulavagy blasztociszta) alakítanak ki. A hólyagcsíra egy külső sejtrétegből, az ezáltal határolt belső térből és az ebben elhelyezkedő belső sejttömegből, az embriócsomóból áll. A külső sejtrétegből jön létre a méhlepény és olyan szövetek, amelyek a magzat méhen belüli fejlődéséhez szükségesek. Az embriócsomóból alakulnak ki a magzat csíralemezei és szövetei.




Fontos megjegyezni, hogy az embriócsomó sejtjei önmagukban már nem totipotensek, azaz természetes módon nem képesek teljes emberi szervezet kialakítására. Ennek oka, hogy nem képesek a méhlepény és a méhen belüli fejlődéshez szükséges egyéb szövetek létrehozására. Ezen kívül azonban minden más sejttípus kialakulhat belőlük. Az embriócsomó sejtjeit ún. pluripotens őssejteknek nevezzük.

Az embriócsomó sejtjeinek további osztódása és differenciálódása során egy adott fejlődési irányban egyre inkább elkötelezett sejtvonalak alakulnak ki. Ezek az ún. multipotens őssejtek. A csontvelőben, illetve a köldökzsinór vérben (kzsv) található ún. hemopoetikus őssejtek (HSC) nem totipotensek, hiszen már differenciáltabbak az embrionális őssejteknél, egy előrehaladottabb fejlődési stádiumban vannak, multipotens tulajdonsággal bírnak. Ez azt jelenti, hogy ezen sejtek képesek önmaguk megújítására és differenciálódási lépcsőkön keresztül valamennyi érett vérre jellemző sejtvonal generálására (ld: ábra), és az utóbbi időben kiderült, hogy számos rejtett tulajdonságuk is van (ld: MPC sejtek).

Emlősökben a HSC-ek következő nagyobb csoportjai ismertek: hosszú életű HSC (LT-HSC), ezekből alakulnak ki a rövid életű HCS (ST-HSC), amelyekből aztán létrejönnek az ún. multipotens progenitor sejtek (MPC vagy MAPC vagy MSC). Ezek a sejtek viszonylag alacsony sejtszámban fordulnak elő, és a HSC-ből származnak. Képesek endormális, ektodermális és mezodermális sejtvonalak létrehozására. Endodermális eredetűek a belek, és belső szervek, ektodermális eredetűek az idegek, és a bőr, mezodermális eredetűek az izmok, a csont, a porc, a herék és a petefészkek, gyakorlatilag a test valamennyi szövetfélesége létrejöhet az MPC sejtekből.

A felnőtt csontvelő eredetű, illetve a kzsv eredetű HCS-ek némileg különböznek egymástól. A kzsv-ben magasabb a korai, éretlen őssejtek aránya, amit genetikai bizonyítékok (telomer hosszúság) is alátámaszt, valamit nagyobb osztódási kapacitással bírnak. Bizonyos őssejtek közös tulajdonsága, hogy sejtfelszínükön megtalálható egy összetett fehérje, amit CD34-nek hívnak, de vannak olyan őssejtek is, amelyek nem hordozzák ezt a fehérjét. Ezért jelenleg csak azt mondhatjuk, hogy minden CD34+ sejt őssejt, de nem minden őssejt CD34 +.



Támogatásra várnak

Kovács Dominik László - lélegeztető gép bérlés



 Kovács Dominik László


Fonyódi Mentőállomás - életmentő műszerek és berendezések finanszírozására



 Ortopédiai Klinika


Baleseti Központ Gyermektraumatológia - Ostim csontpótlószer - A kezelés elmaradása súlyos károsodáshoz, illetve végtagvesztéshez vezet. A felkérésben szereplő gyermekek állandóan cserélődnek, ezért a gyűjtés folyamatos!

 Baleseti Központ Gyermektraumatológia


Természetbeni adományok

A Balatonboglári és Balatonlellei Családsegítő Alapszolgálati Központ, a II. Rákóczi Ferenc Bentlakásos Nevelőközpont és Iskola, és a Mosdósi Szívkórház II. számú Krónikus Belgyógyászati Osztály felkérésére természetbeni adományokat gyűjtünk.


Aktuális